Redacția mures.ro v-a prezentat, zilele trecute, scrisoarea deschisă pe care reputatul profesor universitar Benedek Imre i-a adresat-o Prim-Ministrului Ungariei, Orbán Viktor.
Pentru că scrisoarea a trezit o atenție deosebită printre cititorii mures.ro, acesta fiind unul dintre cele mai citite articole de săptămâna trecută, vă prezentăm și varianta în limba maghiară a acestui material:
Tisztelt Miniszterelnök Úr,
Elismeréssel követtem az Ön kormánya által bevezetett intézkedéseket a koronavírus világjárvány megfékezése érdekében. Gratulálok a gyors és határozott intézkedések eredményeihez.
Személyemben egy Romániában élő magyar egyetemi tanár ír Önnek, akinek családja 900 évre visszanyúló gyökerekkel rendelkezik, akinek több fontos megvalósítása is van közösségén belül, aki a marosvásárhelyi kardiológia iskola megalapítója, és nem utolsó sorban aki az első romániai, miokardiális infarktus kezelésére kialakított hálózat megvalósítója, akinek munkásságát az Amerikai Kardiológusok Társasága egyaránt elismeri és értékeli, és akitől később a Román Kormány is átvette a fennebb említett modellt, így jelentősen csökkentve az infarktus okozta mortalitást Romániában.
A csapatommal együtt, amelyet hosszú évek során alakítottam ki, elértem, hogy Romániában a magyar nemzetiségű állampolgároknak is hozzáférhetősége legyen a megfelelő orvosi ellátáshoz. Tanítványaim jelenleg kardiovaszkuláris egységek vezetői többek között Nagybányán, Szatmáron és Csíkszeredában, továbbterjesztve és gyakorlatba ültetve az általam teremtett modellt. Sőt, büszkeséggel tölt el elmondhatni, hogy külföldön is vannak hasonló, tanítványaim által vezetett egységek.
Ugyanakkor büszkén említeném meg a legutóbb elkezdett merész projektemet, amely keretén belül megvásároltam a sáromberki Teleki kastélyt, melynek több mint egyharmadát csupán fél év alatt, önerőből és önköltségből újítottam fel, és amely, reményeim szerint, közösségépítő szerepét régi pompájával fogja betölteni.
További tevékenységeim között megemlíteném a közszereplői munkásságomat, mint RMDSZ tag, illetve később mint a szervezet alelnöke egészen 1998-ig, amikor egy belső versengés után kiestem a szervezetből, de azóta sem tágítottam szilárd elvem mellől, miszerint magyar mivoltomat büszkén vállalom olyankor is, amikor ez személyes hátrányt jelent, de esetleg a közösség érdekét szolgálhatja.
Annak érdekében írom ezt a levelet, hogy felhívjam figyelmét egy olyan szomorú történésre, amely kétségtelenül az Ön tudomása nélkül jött létre. A marosvásárhelyi helyzet teszi sajnos, hogy kis magyar közösségünk az összetartás helyett ismeretlen erők által mindig két igen ellentétes kategóriára osztódik: „jó” és „rossz” magyarok.
Ezen szomorú helyzet késztetett arra, hogy közösségi szerepvállalásom újrakezdjem – de már nem az RMDSZ színeiben -, magamra véve azon számos marosvásárhelyi lakos képviseletét, akik „rossz” magyaroknak lettek kategorizálva. Akik sajnos igen nagy számban vannak.
Az egyedüli egyetemi professzor vagyok, aki, életkora ellenére, élvonalban dolgozik a vírus legyőzése érdekében: továbbra is folytatom az éjjeli ügyeleteimet, amikor rám kerül a sor, és továbbra is biztosítom az intervencionális kardiológiai ellátást a Maros, Hargita, Kovászna és a további környéki megyék betegei számára, mint ahogy egész karrierem során tettem. Büszkeséggel és önzetlenséggel csinálom ezt, remélve, hogy minden a közösségem javát szolgálja.
Családom saját költségvetéséből, jelentős összegek árán, sikerült felszerelni a csapatot, amellyel együtt dolgozom, megfelelő személyi védőfelszereléssel a COVID-19-járvány ellen. Emiatt azon kevés osztályok egyike vagyunk kórházunkban, akiknek az elmúlt három hónapban egyetlen koronavírus-fertőzéssel sem kellett megbirkózniuk, sem páciensek, sem egészségügyi dolgozók körében.
Szeretném tájékoztatni Önt, hogy azon kis ajándékok, a védőfelszerelések a Magyar Állam részéről, amelyek szimbolikus jelentősége mégis igen nagy, nem értek el a mi klinikánkra, bár Maros megye szinte minden egészségügyi egységében szétosztásra kerültek, többek között a Megyei Kórházban illetve a Kardiovaszkuláris Betegségek és Transzplantáció Intézetben (IBCT). Furcsának találom, hogy az RMDSZ marosvásárhelyi szekciójának elnöke illetve az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje sorra látogatták azon osztályokat, ahol alig találkozik az ember magyar anyanyelvű alkalmazottal, viszont furcsa módon hozzánk nem értek el.
Vajon ki a „jobb” magyar? Aki naponta azt állítja, hogy közössége számára hasznos, mert hovatartozását elfelejtve, a szomszédos partnerország ajándékait osztogatja a választások előtti időszakban, egy jó kép kialakítása érdekében? Vagy az, aki, magyar és román munkatársakkal együtt dolgozva, megalapított egy európai szinten elismert kardiológiai klinikát?
Vajon ki a „jobb” magyar? Aki a világjárvány idején kapott egészségügyi felszerelést kampány gyanánt használja ki, vagy aki azért harcolt, idejét és energiáját nem sajnálva, hogy a kardiovaszkuláris mortalitást 40%-ról 7%-ra csökkentse számos megyében?
Számomra minden ember egyformán értékes, etnikai hovatartozásától függetlenül. De ezek a kis figyelmességek az Ön Kormánya részéről az élvonalban dolgozó, romániai magyar egészségügyi alkalmazottak számára, amelyek igen jelentősek morális támaszként, méginkább szétválasztották közösségünket, mert nem az Ön utasításai szerint lettek elosztva.
Mindezek ellenére, biztosíthatom Önt afelől, hogy a történtek arra motiválnak, hogy mégnagyobb erőfeszítéssel folytassam munkásságomat, kórházi és kutatói téren egyaránt, hogy munkatársaim számára mindig rendelkezésre álljon azon eszköztár, ami a szakmai tevékenység megfelelő kivitelezéséhez szükséges.
További sok sikert és sok sikeres megvalósítást kívánok Önnek, és kívánom, hogy továbbra is saját közössége érdekében harcoljon, ahogy én is próbálom tenni, bár egy sokkal kisebb szerepben.
Prof. Dr. Benedek Imre,
A marosvásárhelyi kardiológia iskola alapítója
